Elég régóta nem használtam ki a kínálkozó alkalmakat, hogy portréfotózást gyakoroljak - de ennek pszichológiai oka is van: ami nem megy, azt az ember nem szívesen műveli. Márpedig én érzem, hogy ez az oldalág nem fekszik nekem annyira és ez szerintem meg is látszik a produktumon. De a legutóbbi médiaszakkörön, már nem is tudom minek a hatására - előfordulhat: hogy szimplán hirtelen felindulásomból - újfent próbára tettem magam a portrézás ingoványos terepén. Alanyként Süli Edina - csúnya kifejezéssel - állt rendelkezésünkre, utólag is köszönöm neki együttműködését és türelmét.
Most fedeztem fel a blogot, kicsit lemaradtam(úgy 4évvel), de jó visszanézni ezeket a képeket! Köszönöm Gábor! :)
VálaszTörlésÜdv.:S.Edina